Történt egyszer, hogy barátunk új lakásba költözött és meghívta oda hőn szeretett pajtásait, hogy csodáljuk meg mit vásárolt. Nem vagyunk jó vendégek, kerülünk minden formalitást, így csak magunkat illetve kellő mennyiségű inni és ennivalót hoztunk csak magunkkal. Egyik srácról tudni kell, hogy nagy Pepsi rajongó  - és bár rajta kívül senki se nagyon issza - ő egy üveg - sajnos elég langyos - Pepsi Max üdítőitallal is "meglepet" bennünket. Miután az innivalók bekerültek a hűtőbe, a társaság helyett foglalt és elkezdődött a sztorizás...

Jól elbeszélgettük az időt és a Pepsi közben csak hült-hült a mélyhűtő leghidegebb zugában. Egy idő után már megszomjazva, a Pepsis srác a hűtő felé vette az irányt, ahonnan kiragadta imádott üditőitalát, majd széles mosoly kiséretében, egy hirtelen mozdulattal kinyitotta az üveget.

Bummm és fröccs....

Az üveg teteje lerepült, tartalmának egy része a vadonatúj, frissen festett falakra fröccsent, sőt pár csepp még a plafonra is jutott. Először döbbent csend, mindenki várta a hatást.

- Hát, ez igazán remek ajándék volt lakásavatóra!..

- Esetleg a legközelebb hozhatnál egy képkeretet, amit felszögelünk a plafonra, mellé egy kis táblával : "Ajándék lakásavatóra"...

- Köszi, így legalább mindig eszembe jutsz, ha kijövök a konyhába...